Nyugodt teliholdas este van... Ma született meg bennem az elhatározás, hogy újra billentyűket koptassak és kiírjam magamból azokat a dolgokat, amiket máshogy nagyjából nem tudnék kiadni. Nem rossz dolgok ezek, csak az ember fiát arra nevelik sokáig, hogy feleslegesen és mű erős legyen, ne beszéljen az érzéseiről, mindig sziklaszilárdan álljon a talajon, bármennyire is mozogjon az. Sajnos ezzel együtt jár az is, hogy elfelejtünk látni, érezni és megtapasztalni olyan dolgokat, amik végig ott vannak a szemünk, szívünk előtt és csodálatosak.
Sok minden változott az elmúlt években. Megtanultam értékelni a pillanatot, megtanultam a várakozást és a vágyakozás fontosságát. Hogy nem lehet mindent, mindig, azonnal... sokat lehet szenvedni ezek miatt, de minek is tennénk? Nem jobb inkább azt nézni, hogy mennyit lehet tenni a dolgokért, mire a végére érnénk?! Voltam jó kapcsolatban, hasznos kapcsolatban és rengeteg rossz kapcsolatban. Mindegyikből tanultam valamit. Mondhatnám, hogy én szegény, hogy széttéptek, de csak annyit tudok mondani, hogy most is itt vagyok! Élek! Érzek! S imádom ezt az állapotot!
Lássuk a ma estét... Van kb 32°C a lakásban, kint meg kb 27-28... ki is nyitottam az ablakot, s mielőtt elkezdtem volna írni, kiültem a kis tégla társasház ablakpárkányára... Rálátni az előttem lévő parkra. Jó kis hely, főleg ilyenkor. Nyugodt, csendes, nyári... Gondolatok jönnek és mennek közben az agyban, érzések rohannak át a szíven és meg-megállok néhánynál. Mi is az, amit az enyémnek mondhatok... Van egy csodálatos barátnőm. Vannak barátaim. Közeliek és távoliak egyaránt. Köztük vannak olyanok, akikért bármikor tűzbe tenném a kezem, ugranék utánuk 2 ernyővel a kezemben, hátha rájuk tudom adni az egyiket. Van a családom. Olyan amilyen, de szeretem Őket! Ezekért az emberekért az életemet is odaadnám bármikor, ha szükség van rá. Nagy szavak, de Ők tudják, hogy gondolom...
Hogyan jutottam idáig? Hosszú és érdekes történet... A lényeg, hogy megmutatták nekem, mire képes a szív. Hogy mindenhonnan fel lehet állni, lehet azt mondani, hogy eddig ez volt s ne tovább! Azért felkelni hajnalban, hogy lásd a napot felkelni, azért kockáztatni, hogy láss egy csodálatos naplementét, azért tenni, hogy boldog lehess újra! A legfontosabb amit megtanultam mégis az, amiért élni érdemes. Ez pedig nem más, mint maga az ÉLET. A nagybetűs, a zajló, az izgalmas... az igazi! Azért boldognak lenni, mert élsz. Nem másban keresni az örömöt, hanem magában az örömben lenni. Egy szép táj, egy vidám társaság, egy csodálatos pillanat. Aki csak a kifogásokat keresi, az sosem lesz igazán vidám. Aki a lehetőségeket, az viszont mindig meg is fogja találni. Nos, itt tartok most. Keresem a lehetőségeket. Régóta nem éreztem így. Olyan dolgokat szabadított fel ez az időszak, amikre nem hittem volna, hogy a képesség még egyáltalán meg van bennem. Ehhez el kellett törnöm milliónyi helyen, majd újra felépítenem mindent, ami nem volt a helyén. De most a helyén van, s ezt köszönöm NEKTEK! Nektek, akik segítettetek visszatalálni a helyemre!
Köszönöm és jó éjt!
Noise
