Meghatározás:
A déjà vu (franciául: „már láttam”) vagy paramnézia az a jelenség, amikor valaki úgy érzi, hogy az éppen történő helyzetet már korábban átélte, az adott esemény korábban már megtörtént volna vele, ugyanakkor a korábbi átélés körülményei vagy akár megtörténtének ténye bizonytalanok. Érdekes, hogy déjà vu élményének későbbi felidézésekor maga az érzés meglehetősen pontosan körülírható, ugyanakkor annak felidézése, hogy milyen valós körülmények váltották ki az érzést, ugyanolyan bizonytalan, mint maga a képzeletbeli, "már átélt" szituáció.
Tudományos magyarázat:
A hagyományos elképzelések szerint az okozza, hogy az egyik szemből néhány ezredmásodperccel előbb érkezik a látott kép az agyba, mint a másikból. A leedsi egyetem emlékezetkutató csoportja hipnózissal sikeresen előidézte a jelenséget. Ugyanez a kutatócsoport beszámolt egy vak emberről, aki szintén átélte a déjà vu-t halláson, szagláson és tapintáson keresztül. A vizsgálatoktól azt várják, hogy jobban megértsék a memória működését. Chris Moulin brit kutató és csapata szerint az emlékezet pillanatnyi zavara okozza. Egyik sem egyértelműen bizonyított tudományos magyarázat, sokan ezért a vallásban keresik a választ, mint például a reinkarnációban.
Noise:
És mi van, ha valóban megtörtént már egyszer? Máskor, máshol, mással, máshogy, de az alap ugyanaz? Ha ugyanaz a történet valóban képes megismételni magát, és csak a döntéseken múlik, hogy valójában mi is lesz a történet vége? Hiszel a deja vu-ben? Nem?! Mindegy... csak magyarázni próbálod úgyis, ami van... Hisz minden megtörtént már egyszer és minden meg fog történni újra, mert a körforgás csak így lehet teljes. A befejezésnek kell másnak lennie, hogy kitörhess belőle... Kétségeim lennének? Nincsenek... Biztosan állíthatom, hogy ez egyszer már volt. Velem. Csak tudod, fogy az erőm... no nem fog teljesen elhagyni, csak csökken. Amíg nincs mivel feltölteni megint. De nem hagylak el... Az nem én lennék... Csak tudd, hogy nem egyszerű látni azt ami a sorok között van, észrevenni amit talán te még nem látsz, s csendben állni, nézni, ahogy a dolgok sors-szerűen történnek... Aztán ha tévedek, hát tévedtem... De legalább emelt fővel zuhanok újra!
