Igazán jöhetnél már...
Igen, azt hiszem, újra tudnék szeretni, erőt adni, égig emelni, vigyázni, megőrülni és megőrjíteni, félteni és szuperhősnek lenni... csak lenne kiért...
Tudom, valahol úton vagy és még nem jutottam eléd, hogy véletlenül egymásnak menjünk, majd belenézzünk egymás szemébe és valami apró zavar villanjon meg... amivel kezdeni lehet valamit... Tudom, valahol az úton vagyok feléd, de mi van, ha nem veszlek észre, s simán elhúzok melletted és ha neked is megyek csak hátravakkantva elnézésed kérem a rohanásban?! Ha arra járok, állíts meg! Vegyél rá, hogy megtorpanjak, mert hiányzol! Hiányzik az érzés, hogy szerethessek, szeress... ha őrült vagyok félts... ha kétségbeesett, ölelj... ha sötét az éjszaka, hozzád bújhassak és ha álmos a reggel, veled együtt mosolyoghassak... az apró csodák, amit csak együtt tudunk megélni.
Egyedül is élek s jól vagyok, de van egy üres folt, ami te vagy... legyél bárki... legyél bárhol... csak te legyél...
